Első megközelítésre megdöbbentő Madonna imázshasználata. Madonna úgy jeleníti meg a klisét, ahogy a

médium az üzenetet. A fellépéseit kemény munkával teljes ellenőrzése alatt tartja. Ő írja a dalokat, ő csinálja

a zenét, a koreográfiát és ő táncol, ő tervezi meg a díszletet, és még a make-up-ját és jelmezét is ő maga

tervezi. Teljes mértékben, megszállottan ellenőrzése alatt tartja a fellépéseit, és mindent, amit csak tesz: a

filmeket is, amikben játszik. Minden egy kiszámított imázsról árulkodik. A nyilvánosságot, a hirdetést és a

médiát is kivételes okossággal használja fel imázsának eladásához. Martin Amis ezt így kommentálta: "Ő az

önelégült posztmodern jelenség. Még a nyilvánossága is nyilvánosságot kap. A szabályozott illúzió mesterműve."

célja olyasmi, amit csak a teljes énközpontúság névvel illethetünk: szerepléseik minden vonatkozását

irányítják, és arra törekednek, hogy elmossák azt a határt, ahol a művészet végződik és a valóság kezdődik.

Szerepléseik magukban foglalják a magánéletüket, és fordítva." Nemcsak Madonna, hanem a kultúránk

számára is központi jelentőségű az imázsnak és valóságnak ez az egybemosása. A nyilvános és a magán-

3

személy egyesítése, a különbségek elmosása, olyannyira, hogy végül minden imázzsá válik, és a valóság

közben elvész. Madonna egész élete az imázsának prezentálása körül forog.

orvoshoz megy a hangját ellenőriztetni. A filmfelvevő végig jelen van, és mindent rögzít, ami ott történik.

Warren Beatty, az akkori barátja, mélyre látóan kommentálja a helyzetet. Amikor az orvos megkérdezi:

"Akarja, hogy kikapcsolják a kamerát?", és ő elutasítja, Beatty azt mondja: "Miért akarnál bármit is mondani

kamera nélkül élni."

By: www.apologia.hu