Ez az írás nem vállalkozhat zenéjének vagy zenei karrierjének az elemzésére. Nem igazán vagyok abban a

helyzetben, hogy ezt felajánlhatnám, mivel nem hallgatom a zenéjét, és végképp nem tartozom a rajongói

közé. Tehát nem kísérlem meg felbecsülni művészi képességeinek a hitelességét. És nem is igazán érdekel a

"valódi" Madonna. Az emberek gyakran megpróbálnak a szemfényvesztés mögé kukkantani, hogy megfejtsék

az igazi személyiségét. Történetesen éppen ez a szemfényvesztés, a Madonna-mítosz az, ami engem

érdekel. Végül pedig nem kívánom pusztán katalogizálni a keresztényietlen vagy erkölcstelen dolgait,

amelyeket hisz vagy tesz... Gondolom, ezek meglehetősen nyilvánvalóak.

Érdeklődésem onnan származik, hogy pár évvel ezelőtt áttekintettem egy magazint, amely Madonnát az

első számú női példaképnek tekintette a fiatalok számára. Valamivel később egy másik felmérésről is

olvastam, amelyben fiatal lányokat kérdeztek meg, hogy kit tekintenek példaképüknek. A két listavezető

Madonna és Diana hercegnő voltak – az imázsok szembeötlő ellentéteként. Ez keltette fel az érdeklődésemet

ez iránt a nő iránt, aki mint kulturális ikon, korunk terméke és jelképe.

Az ikonok szent képek, az emberek vallásosságának tárgyai, és mint ilyenek, a legmagasabb ideáljainkat

lány) című szólólemezét, sokan úgy kommentálták az eseményt, hogy az összefoglalja az évtized szellemiségét:

a kor materializmusát. Én történetesen azt gondolom, hogy Madonna ennél többet képvisel. A

Madonna-mítoszra szeretnék figyelni, és azt megmutatni, hogy hogyan működik számunkra tükörként,

nemzedékünk és kultúránk tükreként.

By: www.apologoia.hu